A villanytűzhely kontra gázrózsás téma csontig rágott, csak annyiban boncolgatnám, hogy ma már lehet kapni tényleg szuper főzőlapokat. Ezek indukciós néven futnak. Jól lehet szabályozni a hőt, energiatakarékosabb a normál elektromos lapoktól. Viszont drágább, és az sem mindegy, milyen edényekkel főzünk rajta. Én gázrózsa-hívő vagyok továbbra is, a világon a nagy konyhákban még mindig láng ég az étel alatt, talán nem véletlenül. Egy-egy nagyobb főzés kapcsán pedig megígértettem már a férjemmel, hogy ipari méretű főzőfelületet vesz nekem legközelebb.. és hát ez is gázzal működik.
A normál elektromos lapon egyszerűen nem tudok főzni. Istenemre mondom, számtalanszor nekirugaszkodtam, de képtelen voltam időben odaérni és elkapni a pillanatot, hogy például a forrás előtt kisebbre vegyem a hőt. Így aztán folyton kifutott, odaégett... na, mégis többet írtam róla, mint gondoltam. Jöjjön a lényeg.
Olajsütő. Ebből létezik a hagyományosabb, ahol egy (jó esetben kivehető) tartályba kell önteni a sok olajat, és egy kosárba helyezve sül meg benne a sütnivaló. Meg a Tefal egy kanál olajjal üzemelő berendezése. Előbbi annyiban különbözik a hagyományos serpenyőben sütéstől, hogy előre programozott sütési módok közül lehet választani, meg sütés közben a konyha kevésbé lesz tele szagokkal. Ezzel számomra véget is értek az előnyök. A macera nem kevesebb vele, az olajat ebben is cserélni kell időnként, pláne a panírozott dolgok után. A tartályt is el kell mosni, nem beszélve arról, hogy a gépházra tapadt zsírgőzzel is kezdeni kell valamit. Ennél utálatosabb munkát el sem tudnék képzelni. Meg aztán, ezt a gépet muszáj a konyhapulton tartani. Második versenyző: egy kanál olajban sütés. Kaptam egy tornázós dvd-t kölcsön, és ezen Béres Alexandra népszerűsíti ezt a terméket. Először még meg is tetszett, aztán becaplattam a helyi elektronikai áruházba szemügyre venni élőben. Az ára láttán dobtam egy hátast! 40-50 ezer körüli dologról beszélünk kérem! Nem vagyok egy nagy sóher, de abban a pillanatban azt kezdtem kutatni a fejemben, hogy miért nem kell ez nekem. Találtam is számos okot rá. Egyik, hogy egy kanál olajban a sütőben is tudok krumplit sütni, eddig is így csináltam. Krumplit megfőz félig, kevés olajban megforgat, be a sütőbe. És így nem pusztán 1 kg készíthető el egyszerre, hanem sokkalta több, rádadásul ha véletlenül még húst is sütnék a sütőben, azt is be tudom tolni alá/fölé. Megvan tehát a második ellenérv is. Nem tudom mi lett volna, ha nem ennyibe kerül, talán megveszem. Bár manapság megtanultam, ha nem tud újat adni, olyat csinálni, amit a meglévő eszközeimmel nem tudok, vagy csak nehezen, akkor nem kell. Ha mégis olajsütő vásárlásra kerülne sor, számos márka közül lehet választani. Mint minden másra is, erre is igaz: nem biztos, hogy a márkás gép annyival jobb is, amennyivel drágább. Forgókosár, kivehető tartály, kémlelő ablakkal ellátott, hőfok kijelzés, űrtartalom, no meg a teljesítmény (Watt) tulajdonságokban térnek el. Kinek-kinek mi a fontos szempont.
És itt elérkeztem a varázsfazék, vagy légkeveréses főzőedény szemfényvesztéshez. Elnézést azoktól, akiknek van, szereteik és használják... én ezt csak olyan helyzetben tudnám elképzelni, ha egyáltalán nem lenne sütőm, főzőlapom, semmim. De az, hogy egy felszerelt konyhába minek még ez is, nem fér a fejembe.
Pároló-gőzölő
A párolás nem új találmány, réges-rég felfedezett konyhatechnikai eljárás, amely egy időre kissé háttérbe szorult. Lehet beépített változatban vagy asztali, egyszerűbbet kapni. Sőt, sütők is készülnek már pároló funkcióval, sütés-párolás variációval. Nyilván házi használatra nem érdemes profi párolót venni, kérdéses a kihasználása.
Van háromrekeszes, tartályos, ami mondjuk rizsnek különösen jó. Ezt is Béres Alexandrától láttam: a különféle emeletekre rakta a halat, zöldséget, rizst, és egyszerre elkészültek. Ha már időben visszanyúltam, érdemes megemlíteni, hogy létezik bambusz pároló, aminek használata egészen barátságosnak tűnik:
Szerintem egy ilyen holmi beszerzése egyszerűsíti a munkát. Legfőképp, ha több dolgot szoktunk egyszerre párolni. Mert ha csak ritkán kerül elő, akkor is mondjuk két szeletke hal miatt, akkor célszerű maradni a lábos fölötti párolásnál vagy épp gőzölésnél.
Raclette, fondue
A szórakozás eszközei. Nem állítom, hogy teljesen feleslegesek, pusztán általa érzékeltetem a fogyasztói társadalom működését. Gyártanak két ilyen gépet, hozzá recepteket, életérzést. Így az ember késztetést érez arra, hogy megvegye. Milyen jó is, ha vendégeink vannak, melléülünk és mindenki sütögeti a maga pecsenyéjét. Meg sajtocskáját, zöldségeit, mártásait, csokoládéját... erre jó is. Már ha az asztalt körbe tudjuk ülni, elérhető közelségben van a konnektor a gép számára.
Ha választani kellene, ételkészítős társasjátékként inkább a fondue-t választanám. A raclette kénytelen a konyhában maradni, a kicsapódó zsír miatt, de akkor valakinek ott kell lenni vele. A hús sütését nem látom egyszerűbbnek, egyetlen plusz szolgáltatása ezek a kis serpenyők, amikben a mindenféle holmi gusztusosan megolvad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése