Édesköményes burgonya két változatban

Valójában az édesköményt szerettem volna felhasználni valamire. Megpróbáltam nyersen, magában, mivel a gyömbért szeretem rágcsálni, gondoltam ez sem lesz nagyon rossz. Már amikor rágtam, rájöttem, talán mégsem volt  jó ötlet, vagy legalább nem kellett volna egy répa szélességű darabot egyből leharapni. Arra a megállapításra jutottam, hogy salátába használni fogom, gyufaszálnyi vékony szeletekre vágva. No meg főzve. Ebből most mártás lett.
Kb. 4 nagyobbacska darab burgonyát (krumplit, ahogy egyébként hívni szoktam) használtam a két személyes adaghoz.
3 gerezd fokhagyma
3 marék édeskömény kis darabokra vágva

2,5 dl tejszín , só, bors
(és 2 tonhalkonzerv)

Először elkészült a sima változat, amelyhez a héjában megfőtt burgonyát kerek szeletekre vágtam, és leöntöttem a mártással, rétegenként. El ne felejtsem, hogy a krumplit meg szoktam sózni amikor egy sort lerakok belőle, mert enélkül sótlan lesz!
Végül sütőbe tettem, 200 fokon szépen megpirítottam a tetejét.
A mártáshoz a fokhagymát kevés olajon megpirítottam, hozzáadtam a köményt, felöntöttem egy kevés vízzel, só, bors ment bele és főztem  egy kis ideig. Aztán összeturmixoltam, majd jöhetett hozzá a tejszín is, amivel még forraltam egyet.

A rakottas változat pedig ugyan így készült, viszont tonhalkonzervvel szórtam meg az egyes rétegeket, mielőtt a mártást ráöntöttem volna. 2 kisebb doboz tonhal szükséges hozzá, nem akartam nagyon tonhalízűvé tenni. A tanulság az, hogy még így is dominált benne, az előző változatban érvényesülő finom mártás íze kevésbé volt felismerhető. Legközelebb csirkével is megpróbálom, viszont a tonhalas sem fog lekerülni a listáról.