A konyhabútor megtervezése

Kezdjük egy kis képzelgéssel.

Hunyjuk be a szemünket, és képzeljük el magunkat a konyhában. Kellemes halk zene szól, teljesen ellazultunk.

Sok időt töltünk itt, szeretteinknek készítünk finomabbnál finomabb falatokat, ide sereglik társaság amíg mi főzünk, ez az egyik központi helye az életünknek.

Szeleteljük a húst, zöldséget, elmossuk, edénybe tesszük, fűszerezzük, feltesszük főni, a sütőbe. Köretet, mártást, süteményt készítünk, dagasztunk és nyújtunk, kóstolgatunk, tálalunk és mosogatunk.

Hogyan mozgunk kényelmesen eközben? Milyen útvonalon? Mit honnan veszünk elő? Egyáltalán mire, mikor és hol van szükség? Lassan formát ölt egy elképzelés, ami alapján már megállapítható, hol legyen a mosogató, a sütő, a kés, a fűszer, a robotgép. Ez a villanyszerelőnek, a gázszerelőnek már elég, hogy elhelyezzék a kapcsolókat, csatlakozásokat.

Gondoljunk a sütőre, főzőlapra, páraelszívóra, mosogatógépre, hűtőre, konyhai elektromos gépekre is. Legyen elég konnektor, legyenek elérhető helyen. Manapság furcsamód kurtácska zsinórokkal gyártják a gépeket, mintha a legnagyobb költség az lenne! Fontos hogy gáz vagy elektromos-e a bekötés, és ezek helye is. A szakembereket érdemes megkérdezni az aktuális szabályozásról, mert például a gáz üzemű főzőlap beépítésének különös feltételei vannak, például a flexibilis cső kiállási helytől számított hosszára vonatkozóan. Szívesen néznénk be a sütőbe szemmagasságból? Nos, nyugodtan építtessük be így.

Na de most jön az asztalos. Aki ha jó mester, furfangos dolgokat fog kérdezni, hogy milyen magas legyen a pult, a szekrényben lévő polc, a felső, alsó, középső fiók. Oldalra nyíljon vagy felfelé? Egy a fontos: annak, aki a konyhát használja, kézreálló legyen minden. Lehetőleg fölösleges métereket ne kelljen tenni egy-egy munkafolyamathoz. Ilyen lehet, ha a mosogató (és az előkészítés helye) túl messze van a tűhelytől. Ha meg kell tölteni egy fazekat vízzel, elcipelni a konyha másik végébe, majd a leszűréshez vissza, az bár a kart erősíti, de tényleg fárasztó. Pláne, hogy a legtöbb művelet az előkészítés, valamint a tűzhely mellett zajlik.

Legyen ott a fűszer, ahol előkészítünk. Legyen ott a késkészlet, közel a csapvíz. Minél messzebb megyünk ettől a helytől horizontálisan és vertikálisan, a főzéshez közvetlenül szükséges dolgok annál inkább ritkuljanak. A nagyi pezsgőspohár készlete, de akár a hétköznapi poharak vagy tányérok is nyugodtan kerülhetnek messzebbre. Azt javaslom, hogy az eddigi szokások és vágyak alapján próbálja meg mindenki a saját igényeihez igazítani a konyhája formáját. Egy elrendezés biztosan nem fog nagy megelégedést kiváltani: ha csak egy oldalon van bútor.  Ezen kívül bármi más remek szolgálatot tesz, a szigetek, félszigetek, U-alak, L-alak, asszimetrikus, szimmetrikus, a helyiség adottságaitól függően. Itt gyorsan megjegyzem: nekem egy félszigetem van, ami nem 60 cm mély. Nem kevés telefont igényelt, de a gyártók tiltakozása ellenére kijelenthetem: létezik 1 méter széles munkalap! Nálam meg lehet nézni. Igény is van rá.(Részlet a konyhából: L alakú elrendezés, félszigettel.)

Ha pedig mindezek már nagyjából kialakultak, a konkrét méretek is meglesznek. Jó szolgálatot tesz, ha lemérjük a meglévő konyhai eszközeinket. Ha már tudjuk, melyik sarokba kerülnek a poharak, nézzük meg milyen magas poharaink vannak! A robotgép tartozékainak helyét is érdemes megsaccolni, mekkora területen fér el? A fiók magasságához tudni kell, mit lesz majd benne. Nekem például van egy extra nagy merőkanalam, ami az én fiókomban elfér ugyan, de egy standard méretű fiókba nem tudnám betuszkolni. Hogy fiók legyen vagy szekrény, az is azon múlik, mennyi helyünk van, milyen nagyságú, súlyú holmit tárolunk. Megannyi fiókrendező létezik már, de egyedi méretre is gyártathatunk, vagy akár férjurunk készíthet saját maga is.  Van olyan fiók, illetve teljes „fiókszekrény” is, amely teljes hosszában kihúzható. Ez a legpraktikusabb megoldás, mert soha nem kell majd az elöl lévő edényeket kipakolni a szekrényből, hogy a hátsókhoz is hozzáférjünk. A sarkok kihasználása sem nehéz: egy szaküzletbe ellátogatva sokféle megoldást találhatunk rá. Na persze mivel a gyártó ismer (elvileg) minden hozzáférhető lehetőséget, előnyös ha megbízhatunk benne, és nem kell nekünk magunknak átböngészni a több száz oldalas szakmai katalógusokat.

Egyvalamit mégsem szabad kihagyni. Kedves asztalos barátunk szerint ritkán történik, hogy valaki megmondja pontosan, mekkora legyen a munkalap magassága. Körülbelül talán, de leginkább az „amilyen szokott lenni” válaszok a gyakoriak. Kérem, én nem szégyellem: papírdobozokból kiraktuk a pultot, rátettem egy edényt, egy vágódeszkát, a kezembe vettem a fakanalat meg a kést, és próbálgattam. Hogy melyik magasság felel meg leginkább, ahol nem kell a hátamnak görnyedni, a nyakam nem lóg, de ahol pipiskednem sem kell. Nem baj, ha különféle magasságok vannak az egyes munkaműveletekhez. Érdemes egy székkel is kiegészíteni a konyhát a gerinc kímélése érdekében, és akkor már mindent megtettünk egészségünk érdekében is. Ekkor viszont ehhez a székhez is meg kell szabni egy magasságot.

Bárhogy el lehet rendezni egy konyhabútort, de a legeslegfőbb szempont soha ne merüljön feledésbe: a fény. A természetes fényt használjuk ki, lehetőleg ne akadályozzuk az útját! A világítótestekkel is csak akkor leszünk elégedettek, ha úgy helyeztük el őket, hogy nem a hátunk mögül világít, nem takarjuk ki saját magunk elől. Megfelelő pozícióba, megfelelő mennyiségű és fényerejű lámpákat tegyünk. A plafonon lévő lámpa/sornak nem kell feltétlenül a helyiség közepén lennie. Az a jó, ha a munkalap fölül (is) jön a világítás, ezzel nem lehet mellényúlni.

Akinek kicsi a konyhája, hamarabb beadja a derekát az alapos tervezésre, minden egyes centi kihasználása nagyon fontos. De többiek figyelem: a nagy, nagyobb konyha még nagyobb gondosságot igényel, mert ott ezer és egy gondja lesz hirtelen az embernek, ha minden egyes apróságért a másik fertályra kell kutyagolni, vagy állandóan végigcsurgatja a padlót.