Kocsonya

A rádióban hallottam, hogy az egyik műsorvezető gusztustalannak nevezte a kocsonyát, mint hideg húslevest. Sokakat az állaga riaszt el attól, hogy megkóstolják, értem én. Pont olyan ez, amilyen a hagyma-fóbiám. Mert az egyszer tuti, hogy ha egy pörköltben, levesben, vagy bármi másban üveges, főtt hagymát látok, nem eszem meg. Legfeljebb csak ha leszűröm. A vicces az egészben, hogy ezzel a családunk lány tagjainak egy része is így van, szóval örökölhető :-))

Most csalni fogok, mivel nálunk a kocsonyafőzés (sok más mellett) férfimeló. De a férjemet erre még nem tudtam rávenni, tehát vagy az apukám megfőzi a család részére, vagy nem eszünk. Én még csak kuktáskodtam mellette, ezt is ő készítette.

Hozzávalók:

Nem lesz nehéz kitalálni. Nem is hiszem, hogy túl kellene misztifikálni kilókkal meg grammokkal a dolgot. Megpróbáltam megkérdezni a szakácsot, miből mennyit tesz bele, de azt a választ adta, amit vártam. Tehát elnéztem az apukámat, ahogy a disznóvágáskor félretett bőrös részt meg körmöket komótosan a fazékba teszi egy kupica pálinka kíséretében. Ez utóbbi persze nem a főzővízbe került. Húslevesfőző szokás szerint az első forrásig és habtól való megtisztításig nem került bele fűszer. Akkor viszont újra előkerült a pálinkáspohár, és a következő tennivaló. Sokkal több fokhagyma mint egy vasárnapi levesbe, két fej vöröshagyma egészben, szemes bors, babérlevél, só, répa, zeller, zöldség. Azért a répa mennyiségébe beleszóltam, mert abból semmi sem elég. Aztán magára hagytuk több órára. Ezt amúgy furcsálltam, mert nem tudtam elképzelni, hogy-hogy nem fő szét majd a zöldség, de végül tényleg nem hullott darabjaira. Amikor már majdnem kész, egy kisebb kanál zselatin is belekerült feloldott állapotban. Ezt én kihagynám, de a kuka utas kontra autóvezető példáján okulva csak magamnak tartottam meg a véleményemet.

Leszűrés, tálakba husi rendezés ízlés szerint, majd hűtés. Pirospaprikával, borssal meghintve, illetve citromlével megspriccelve szoktuk tálalni. Persze előtte megint előkerül az a kupica...