Palacsinta banános mascarponekrémmel töltve

Voltunk egy szuper étteremben. Illetve egy hotelben, aminek szuper volt az étterme. Na itt minden este palacsintát ettem a főétel után. Viszont addigra már túl voltam a levesen, másodikon, és bármennyire finom is volt a desszert, soha nem  tudtam megenni. Elhatároztam, otthon majd csinálok mindenféle palacsintát, de semmiképp sem töltjük meg a pocakot előtte. Először sima mascarpone krémféleséget akartam keverni, de megláttam az egy árválkodó banánt a pulton, így kevertem bele azt is. 

A képen látható példány az utolsó darab volt,  a megmaradt csokimártással. Mert volt, amelyik úszott benne, külön kérésre... süthettem volna másnap újra, hogy kép is legyen. Nyilván nem bánta volna senki. 

Palacsintatészta:

25 dkg liszt

2 tojás

csipet só

2-3 kávéskanál cukor

olaj

tej és szóda, amennyiből szokásos állagú tészta áll össze

Krém

20 dkg mascarpone

2,5 evőkanál porcukor

egy kis vanília

fél banán

200 ml tejszín (100 ml is elég, ha sűrűbb krémet szeretnénk)

Öntet

fél tábla tejcsoki

fahéj

pár csepp citromlé

víz

A mascarponét a cukorral, vaníliával, cukorral és az összetört banánnal együtt alaposan összekeverjük gép segítségével. Ezután hozzáadjuk a habbá vert tejszínt, óvatosan.

Ezzel a krémmel megtöltjük a kisütött palacsintákat, majd az öntettel meglocsoljuk.

Az öntethez felolvasztjuk a csokoládét, egy kis fahéjjal ízesítjük, majd néhány csepp citromlével és kevés vízzel elkeverjük, hogy ne legyen sűrű, de folyós sem.

Házi ropi, ami nem is ropi

Idegen nyelven grissini. Tésztája ugyanaz, mint a focaccia. http://vadgomba.blogspot.com/2011/05/focaccia-bazsalikommal-fuszerezve.html 

A tésztába zúzott fokhagyma került (ehhez a mennyiséghez 3 gerezd), és bazsalikom. Miután egyszer megkelt, megpróbálhatjuk kinyújtani és egyenlő hosszúságúra vágni őket, utána sodorni. Így esélyesebb a nagyjából hasonló méretre.  A sütés kb. 15 perc. Csak sorjában bele kell fektetni a tepsibe, egy picit dagadni fog még a sütőben.

Jó, ha befogjuk a család összes tagját a sodorgatásba, mert rettenetesen eteti magát. Kvázi: sok kell belőle, ami sok-sok időbe is telik. 

Én ezt amolyan legényfogó kategóriába sorolnám, mert ha egy férfiember elé teszed, hogy most sült ki, a saját két kezeddel csináltad, tuti leesik az álla. Mert el sem tudja képzelni, hogy ilyet otthon is lehet. A trükk az benne, hogy szörnyen egyszerű, szinte elronthatatlan.

Sárgatúró

Ma már sokan tudják, ez egy Szabolcs megyéből származó húsvéti étek. Ottani gyökereimnek hála, már kislány koromban degeszre ettem magam belőle. Már ha nem mazsolával készült. Most nem a húsvéti sonkával ettük, kivételesen, mivel idén nem tartottunk húsvétot. Viszont hiányzott már nagyon.

Vannak, akik több cukorral szeretik, amolyan édességként fogyasztják, mi inkább semleges ízben készítjük.

Alaprecept:

10 tojás

1 liter tej

1 púpos evőkanál cukor

1 csipet só

A tojást nem kell habosra verni, csak kikeverni. A tejet felforraljuk, és beleöntjük a tojást meg a cukrot, sót. Folyamatosan kevergetve egészen addig főzzük, amíg egészen össze nem túrósodik, és a savó szép átlátszó lesz. Ekkor vászonkendőbe tesszük, lecsöpögtetjük, ha kihűlt, hűtőbe tesszük. Vászonkendő hiányában sűrű lyukú szűrő is megteszi.

Tibi kedvence

Van ennek a sütinek gondolom lánykori neve is, én viszont időközben férjhez adtam, új nevet kapott. Abban a korban, úgy kb. 16 évvel ezelőtt még füzetekbe írogattuk a jól bevált recepteket, pláne ha azokat ismerősöktől lestük el. Órák hosszat görnyedtem a nagynénémnél, mire leírtam magamnak a nyár kedvenceit. Az egész szünidőt náluk töltöttem többnyire, szóval volt miből válogatnom. Nem sokkal később vendégeket vártak  a szüleim, így hát a frissen szerzett receptet megsütöttem. Nagy sikert aratott! Legközelebb  mással vártuk őket, na volt is nagy „felháborodás”. Ezután nem fordult elő, hogy ne ez a kókuszos várja Tibit, ezért lett Tibi kedvence. Aztán a régi jegyzetfüzetből word file lett, ebben már ezzel a becses névvel szerepel. Időközben annyit módosult a recept, hogy a cukor mennyiségét a töltelékeknél lecsökkentettem, mert sokkal jobban érvényesül a kókusz íze, a krém pedig nem annyira fojtós.

Hozzávalók a tésztához:

15 dkg porcukor

25 dkg liszt

1 tojás

10 dkg margarin

1 csomag sütőpor

1 evőkanál kakaó

Kókuszhoz:

8 tojás fehérje

15 dkg porcukor

20 dkg kókuszreszelék

Krémhez:

8 tojás sárgája

3 evőkanál liszt

1 evőkanál vaníliás vagy tejszínes pudingpor (főzős)

3 dl tej

15 dkg margarin

10 dkg porcukor

1 rúd vanília

Csokoládémázhoz:

1 tábla Tibi (stílusosan) 70 %-os étcsokoládé

2 kocka tejcsoki

olaj

A tésztához valókat összekeverjük, ha nagyon lágy lenne, akkor természetesen kevés lisztet még tegyünk hozzá, viszont nem kell keménynek lennie! Kettévesszük, és az egyik lapot vajjal kikent és lisztezett tepsibe terítjük. Ennél a tésztánál úgy szoktam, hogy a tésztát folpackon nyújtom el pontosan a tepsi nagyságában, és beleborítom. Erre jön a kókuszos töltelék, amit úgy készítünk el, hogy a tojásokból kemény habot verünk, majd óvatosan hozzáadjuk a cukrot és a kókuszt is.

A kókusz tetejére a másik lap tésztát terítjük el szintén a fólia segítségével. Így tesszük előmelegített sütőbe, és 180 fokon megsütjük. Nem fog sokáig tartani, kb. 20 perc. Teljesen hidegre kihűtjük, majd kiborítjuk a tepsiből.

A krémhez a cukor és a vaj kivételével a többi hozzávalóból sűrű krémet főzünk, és ezt is kihűtjük, majd hozzákeverjük a vaj és cukor habos keverékét.

Ezt az egészet leöntjük a csokoládéval, amit gőz fölött olvasztottunk meg, és néhány evőkanál olajjal higítottunk. Ha valaki nem szereti ezt a vastagabb csokit, akkor kb. a háromnegyede, fele mennyiség is elég lehet. A nagynéném is úgy csinálta annak idején, nagyon kevés csokit húzott rá, bár akkor még tortabevonó volt a divat.

A szeletelés ehhez mérten könnyű vagy nehéz. Ezt a vastag csokival borított süteményt nem egyszerű szépen szeletelni. Én úgy szoktam, hogy miután megdermed a csoki valamennyire, forró vízbe mártott késsel megkarcolom, átvágom a csokit úgy, ahogyan majd a szeletek lesznek. Ezután a vastagabb, szuper éles késsel az egész süteményt fel lehet szeletelni a rések mentén. Ez a művelet sok időt vesz igénybe, de soha nem bánom. A másik módszer, ha elég vékony a csokiréteg, akkor együtt lehet szelni, bár így szabálytalan alakokra törik össze.