Áfonyás burgonya

Héjában félig megfőzzük a burgonyát, ami majd így már könnyen lehúzható róla. Kockára vágjuk, és ahogy Nigella-tól láttam, a tepsibe kb. két ujjnyi olajat öntünk, ezt sütőbe tolva felforrósítjuk. Ebbe kell beledobálni a burgonyát, amit robotgéppel apróra darált áfonya és kevés kukoricapehely keverékében forgattunk meg. A sütőbe visszatolva megpirítjuk, készre sütjük. Nagyon különös története nincs, egyszerűen szerettem volna valami pirosat varázsolni a krumplicskákra. Ez lett belőle...

Céklasaláta

Maradt cékla a múltkori kotyvasztásból, azt használtam. Most ezeket az apró céklákat héjastól főztem meg, ennek következtében a főzési idő is megnőtt.
Kevertem bele:
céklát és burgonyát külön-külön megfőzve, kockára vágva
tv paprikát
házi csípőspaprikás sajtot
fokhagymát nagyon apróra vágva
lilahagymát karikára vágva
Az egészet leöntöttem lenmagolajjal, meg egy löttyintés tökmagolajjal

Tulajdonképpen ez az éléskamrás ételek közé tartozik, mert pont ezek a dolgok voltak a hűtőben, más alig-alig akadt itthon. Éppen ezért néhány más hozzávalót is elbírt volna, viszont asztalra téve már nem tűnt hiányosnak. 

Juhtúrós kifli

Annyi történt, hogy akciós volt a juhtúró a boltban, lejárat előtti féláras leértékelés. Ilyenkor nehezen hagyok ott bizonyos dolgokat, és most ez a juhtúró volt. Egész úton hazafelé azon gondolkodám... mi legyen belőle. Mivel pékáru már nem volt itthon, ezért sütöttem kiflit, reggelire.

Hozzávalók:
30 dkg liszt + 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
3 dkg élesztő, kis tej és cukor a futtatáshoz
kb. 2 dl langyos víz és 1 evőkanál olivaolaj
1 teáskanál só
10 dkg juhtúró (én a tömlős, Kistelekit vettem)

A futtatott élesztővel elkeverjük a többi hozzávalót jó alaposan. Dagasztás után kelni hagyjuk meleg helyen (nyáron ez nem is lehet gond). Amikor szép púpos, kiverjük belőle a levegőt, és golyókat gyúrunk. Ezeket egyformára nyújtjuk, nem túl vékonyra, majd feltekerve kiflit formálunk belőle. A két végét visszanyomkodjuk, és úgy helyezzük el a lisztezett tepsiben, hogy  a hajtás alulra kerüljön. Még egyszer kelesztjük, majd vízzel meglocsoljuk, szórhatunk rá magokat, és 180-200 fokos sütőben megsütjük.

Krumplipüré céklából

Egy munkahelyi beszélgetés során hangzott el az alábbi beszélgetés:

-         Mit hoztál ebédre?

-         Rakott krumplit karfiolból.

-         ??? (értetlen bámulás) De az rakott karfiol!

-         Jó, hát nem tudtam, hogy ismeritek. Anyukám mindig karfiolból készíti, mert nem szeretem a rakott krumplit.

Röhögés. Töménytelen mennyiségben.

Na, azóta ha valami olyan mint.. úgy készítjük mint... akkor mindig ez a másvalami a neve. Így  készült első alkalommal a krumplipüré céklából:

Tudtam hogy a céklalé fest, de hogy ennyire.. nos, én a nyers krumplikat mindig marokból szeletelem, soha nem vágódeszkán, mert úgy nem áll a kezemre. És mivel gyorsan akartam végezni, gondoltam, meghámozom, aztán kis kockára vágva főzöm meg a céklát. Persze már a pucolásnál eresztette a levét, aztán már mindegy volt, hogy kicsit vagy nagyon lesz piros a bal tenyerem, hát ezt is kézben tartva kockáztam fel. Annyi haszna lett, hogy ha csókálló rúzsra van szükségem, már tudom, mit kenjek az ajkaimra. De azért csuda látványt nyújtottam, mint unokahúgom, miután vörösre festettem nem pusztán a haját, de a homlokát meg a fülét is. Azt már meg sem mertem mondani neki, hogy a nyaka is olyan, azt úgysem látja.

Szóval egyszerűen kis kockára vágva megfőztem, sót a vízbe is tettem. Amikor megpuhult, leszűrtem, előkaptam a mixert, és a kb. fél kg céklához két fej fokhagymát tettem, némi sót és borsot, egy kis darab vajat, kakukkfüvet, majd pépesítettem.

Hát ennyire egyszerű. Azt persze nem hiszem, hogy a pörkölthöz és rántott húshoz szokott ötvenes rokonainkat ezzel a körettel fogom várni valaha is...  

Még mindig lúgosítok, ezúttal spenóttal

Azt soha nem értettem, hogy mire való a rántás, meg a habarás. Pláne úgy, ha rengeteg lisztből áll. Mert főzök valamit, amit felhígítok vízzel, aztán visszasűrítem liszttel? Persze, ettől áll össze a lé, meg ízt is ad neki, de akkor is... mondom, nem vagyok fogyózós fajta, de a saját konyhámból mellőztem a fölösleges lisztezést. Helyette reszelt burgonyával sűrítek, vagy esetleg burgonyakeményítővel. És csak annyi vízzel öntöm fel mondjuk a főzelékeket, hogy ne kelljen sűríteni rajta. Ilyen elven készítem a spenótot is, ami ráadásul se tejet, se zsiradékot nem tartalmaz, ennélfogva lazán illeszkedik a lúgosító napok étrendjébe. A színe élénkzöld marad, ami számomra sokkal inkább csábító, mint a tejes, tejszínes, lisztes libafos zöld.
Kép nincs. A fényképezőgépem elcsomagolva költözés céljából. Majd pótolom.
Hozzávalók a gyors változathoz:
2 csomag fagyasztott parajpüré
4 közepes fej fokhagyma
1 teáskanál burgonyakeményítő vagy reszelt friss burgonya
Só, bors, szerecsendió

Fokozatosan engedem fel vízzel, nehogy túl híg legyen. Hozzáadom az áttört fokhagymát, fűszereket és felforralom. Ezután a keményítőt is hozzáadom, egyet forralok rajta és kész is vagyunk. Főtt burgonyával vagy tükörtojással, főtt tojással szoktuk enni. Természetesen én ma kihagytam a tojást.
A macerásabb verzió a friss spenót felhasználása, ami úgy néz ki, hogy a leveleket szár nélkül megfőzzük (kb. 1 kg), leszűrjük és pürésítjük robotgéppel. Innentől megegyezik az eljárás.

Tavaszi gasztroesemények

Elsőként a Dél-Alföld rendezvényeiből néhány (a lista a chef.hu válogatása alapján készült):

- Békéscsaba: Bor & Grill fesztivál április 15-17.
   http://www.borakft.hu/
- Húsvéti hagyományőzrés Ópusztaszeren a április 24-25. (Ilyen programok szerte az országban lesznek)
- XIII. Nemzetközi Sajt-és túrófesztivál Gyomaendrőd, április 30-május 1.

Észak-Magyarországra érdemes a bornapokra ellátogatni pl. Eger, Gyöngyös... 

A Hortobágyon, Törökszentmiklóson és környékén áprilisban számos program várja az érdeklődőket, köztük például a Sárrét Íze Fesztivál.

Közép-Dunántúl:
Bábolnai Sonkafesztivál április 16-17.

Velencei-tavi Hal-, Vad-, Bor- és Pálinkafesztivál - Agárd , április 29-május 1.

Dél-Dunántúl:
Emmausz-járás Boly Pincefalu, április 25.

 

 

 

 

Burgonyasaláta mint a lúgosítás része

Előre bocsátom, nem vagyok híve a fogyókúráknak, még kevésbé a böjtöknek és a hasmenést előidéző "tisztítókúráknak". Sajnálatos módon azonban 16 éves korom óta migrénes vagyok. Nem olyan rég orvosi felügyelet mellett megpróbálkoztam a candida-diétával, a kétségbeesett beteg utolsó elszánt lépése volt ez. Három hónapig tartott, úgy járkáltam mint egy félhulla, akinek a teste itt ragadt ebben a világban de a lelke már máshol van... mire aztán kiderült:  ugyan nem gyógyultam meg, de ezt a diétát kellene tartanom (persze kevésbé szigorúan) kb. életem végéig, mert hát ez az egészséges életmód. Ezen a ponton adtam fel az ádáz harcot, mert én úgy érzem, attól még betegebb vagyok, hogy nem ehetek húst. Meg sült krumplit, meg csokoládét, kenyeret, sajtot, és sorolhatnám. Mindig azzal példálózok, hogy felmenőim rengeteg kenyeret ettek, bőszen sütögették a kemencében oszt' mégis 90 évig éltek. Persze, sok minden más van itt még, kezdve ma sajnos divatos tartósítószerekkel, félkész kajákkal, de ebbe most nem megyek bele.
A lényeg: azt vettem észre, miután a fenti borzalmas diétából magamra találtam, hogy a szervezetem savasságával nem kell állandóan foglalkoznom, csak ha már elszabadult a pokol. Tehát például ha viszketni kezd a fejbőröm, vagy ha két nap alatt két migrénem van. Ez nagyjából a tél végén szokott bekövetkezni, akkor mindig, meg még esetleg 1-2 alkalommal az év folyamán. Ilyenkor citromos vizet iszogatok - mert ez a tévhittel ellentétben lúgosít - , meg igyekszem pár napra, 1-2 hétre mellőzni a kenyeret, olajban sült dolgokat, a hüvelyeseket, kevés húst és tejterméket eszem és inkább zöldségeken élek. Most éppen egy ilyen időszakban vagyok, amikor is a hétvégén elkészült a pita köretként, viszont én a grillezett húst zöldsalátával ettem.
Ma pedig burgonyasaláta készült. Ehhez a burgonyát kockára vágva megfőztem, kevertem hozzá hosszúkásra szelt lila káposztát, lila hagymát, vöröshagymát, fokhagymát, olivaolajat, piros pritamin paprikát a színe miatt, fűszerezésként pedig zsályát. Ez volt az ebéd és a vacsora is. Reggelente pedig magvakat rágcsálok, mint egy mókus. Csak az a baj, hogy a férjemet becézem Mókusnak, aki kevésbé kapható a magvakra...

Pita

Ez egy ügyes kis dolog. Ha levágom az egyik részét, beletölthetek mindenfélét amolyan szendvicsnek elkészítve. Ha vacsorára esszük, a grillsütőbe bedobom így megtöltve, pár percig pirítom és újra friss marad.
De ehhez először el kell készíteni magát a pitát. Amikor először álltam neki, nagyon nem bíztam benne, de mára ez a kétség messzire szállt.
5 kisebb darabhoz (vagy 3 db nagyobbacskához) elegendő mennyiség:
20 dkg liszt
5 dkg búzadara
1,5 dl langyos víz
1 teáskanál só
1 teáskanál méz
1 evőkanál olivaolaj
1,5 dkg élesztő felfuttatva

A lisztet a darával, sóval elkeverem, hozzáöntöm az élesztőt, mézet, olajat vizet és szép, egyenletes tésztát gyúrok belőle. (Fűszeres változatban morzsolt zsályát és bazsalikomot is adtam hozzá).
A kelesztés meleg helyen történjen, legalább a duplájára. Utána ki kell belőle püfölni a levegőt, gombócokat formálni belőlük, laposra nyújtani és még egyszer  keleszteni puffadásig. 250 fokra előmelegített sütőbe kell tenni, majd a hőfokot 200-230-ra mérsékelve sütni. Úgy kb. 5-8 perc sütés elegendő, de lehet rajta látni, amikor már nem hófehér, de még nem is nagyon piros.

Ez grillezett hús mellé készült.


Az elején említett töltelék így néz ki meleg reggeliként másnap: a felvágott pitába kockára darabolt vajat (nem margarint), selyemsonkát összetépkedve, sajtot, pritaminpaprikát tettem, és a grillsütőben kb. 5 perc alatt újra ropogósra sütöttem.