Előre bocsátom, nem vagyok híve a fogyókúráknak, még kevésbé a böjtöknek és a hasmenést előidéző "tisztítókúráknak". Sajnálatos módon azonban 16 éves korom óta migrénes vagyok. Nem olyan rég orvosi felügyelet mellett megpróbálkoztam a candida-diétával, a kétségbeesett beteg utolsó elszánt lépése volt ez. Három hónapig tartott, úgy járkáltam mint egy félhulla, akinek a teste itt ragadt ebben a világban de a lelke már máshol van... mire aztán kiderült: ugyan nem gyógyultam meg, de ezt a diétát kellene tartanom (persze kevésbé szigorúan) kb. életem végéig, mert hát ez az egészséges életmód. Ezen a ponton adtam fel az ádáz harcot, mert én úgy érzem, attól még betegebb vagyok, hogy nem ehetek húst. Meg sült krumplit, meg csokoládét, kenyeret, sajtot, és sorolhatnám. Mindig azzal példálózok, hogy felmenőim rengeteg kenyeret ettek, bőszen sütögették a kemencében oszt' mégis 90 évig éltek. Persze, sok minden más van itt még, kezdve ma sajnos divatos tartósítószerekkel, félkész kajákkal, de ebbe most nem megyek bele.
A lényeg: azt vettem észre, miután a fenti borzalmas diétából magamra találtam, hogy a szervezetem savasságával nem kell állandóan foglalkoznom, csak ha már elszabadult a pokol. Tehát például ha viszketni kezd a fejbőröm, vagy ha két nap alatt két migrénem van. Ez nagyjából a tél végén szokott bekövetkezni, akkor mindig, meg még esetleg 1-2 alkalommal az év folyamán. Ilyenkor citromos vizet iszogatok - mert ez a tévhittel ellentétben lúgosít - , meg igyekszem pár napra, 1-2 hétre mellőzni a kenyeret, olajban sült dolgokat, a hüvelyeseket, kevés húst és tejterméket eszem és inkább zöldségeken élek. Most éppen egy ilyen időszakban vagyok, amikor is a hétvégén elkészült a pita köretként, viszont én a grillezett húst zöldsalátával ettem.
Ma pedig burgonyasaláta készült. Ehhez a burgonyát kockára vágva megfőztem, kevertem hozzá hosszúkásra szelt lila káposztát, lila hagymát, vöröshagymát, fokhagymát, olivaolajat, piros pritamin paprikát a színe miatt, fűszerezésként pedig zsályát. Ez volt az ebéd és a vacsora is. Reggelente pedig magvakat rágcsálok, mint egy mókus. Csak az a baj, hogy a férjemet becézem Mókusnak, aki kevésbé kapható a magvakra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése