Egyszerűen bejgli

A bejgliről röviden

Ma a bejglit a magyar konyha tradícionális ünnepi étkei közé soroljuk. Ez a megállapítás azonban a XIX. század második felétől állhatná meg a helyét, már amennyiben a kezdetektől „hagyományosnak” tekintjük a jelenlétét. Hazánkban azóta valóban elismert szerepet tölt be, a legtöbb családnál az ünnep elengedhetetlen része. Egy biztos: környékbeli kalácsfajta, amely a Szilézia vidékéről származik. A családom folyton azt kérdezi, miért nem lehet év közben sütni? Mindig elgondolkodom rajta, meg is fogadom, hogy ezúttal mondjuk nyáron is az asztalra kerül, aztán rendre elmarad. Ha rá gondolok, a karácsonyi zöld-piros-arany koncepcióra asszociálok, és ezért nagyon nehezen tudom júliusban a kerti sütöde mellé képzelni. Ismétlem újra: a család nagy bánatára. Na persze eddig nem jelentkezett senki, aki helyettem megsütötte volna. Hiába, az előítéletek ranglistáján ez a süti előkelő helyet foglal el (és nem teljesen alaptalanul). Én ezernyi útmutatást elolvastam, leginkább a „- miért reped ki?” kérdésre keresve a választ, soha meg nem találva. Mindig van ugyanis egy apró momentum, ami éppen keresztülhúzza az ember asszonyának számítását, és sokszor már előre borítékolni lehet, megint ki fog repedni... De sebaj, az íze mindenképp mennyei!

Cukrászok szerint kirepedhet, mert:

·    A tészta és a töltelék túl lágy

·    Túl sok cukor a töltelékben

·    A tészta túlságosan megkelt

·    Hideg volt a sütő

·    És az én tapasztalatom szerint: csak úgy

A pozsonyi kifli és a bejgli között az a különbség (mármint alaktól függetlenül), hogy előbbi 40 % zsiradékkal, utóbbi  50 %  zsiradékkal készül. A tölteléke mindkettőnek ugyan az, de a kiflibe kevesebb mennyiségű töltelék megy, mint a bejglibe.

1 kg tiszt

0,50 kg vaj

10 dkg cukor

3 dkg élesztő

csipet só

2 tojássárgája

2 dl tej

       Először a vajat a liszttel elmorzsoljuk. Nálam ez azt jelenti, hogy kissé felolvasztom a vajat, lerövidítve a morzsolgatási időt.  A  tejben futtatott élesztővel és a többi hozzávalóval egynemű tésztát készítünk. Kb. 20 percig pihentetjük.
Hatfelé (hosszúságtól függően) osztjuk, és  mindegyik cipót a tepsinek megfelelő hosszúságúra nyújtjuk, majd az elosztott töltelékkel töltjük meg és feltekerjük.

             Tojássárgájával, majd miután ez rászáradt, másodszor fehérjével kenjük be. A száradás idejére hűvös helyre tegyük a tésztát!   220 C°-os sütőben süssük meg, szép aranybarnára.

Diótöltelék

·    50 dkg darált dió

·    20 dkg cukor

·    6 evőkanál méz

·    1-2 kávéskanál vagdalt narancshéj

·    6 dkg mazsola

·    2 mokkáskanál fahéj

·    1 rúd vanília belseje

·    1 citromhéj reszeléke

·    2 dl tej vagy víz

Máktöltelék

·    50 dkg darált mák

·    50 dkg cukor

·    1-2 kávéskanál vagdalt narancshéj

·    6 dkg mazsola

·    1 rúd vanília belseje

·    1 citrom héja és leve is

·    2 dl tej vagy víz

·    reszelt alma vagy baracklekvár

A folyadékba tesszük az összes hozzávalót a dió nélkül, összeforraljuk, majd  a végén szórjuk bele a diót. Ugyan így kell eljárni a máktöltelékkel is. Ebben a receptben szerepel ugyan a mazsola, mint hozzávaló, én azonban nem teszek bele. Zacskóból megeszem, szárazon, de ételekbe, süteményekbe nem bírom elviselni. Nem vagyok ezzel egyedül, tehát zokszó nélkül kihagyom.