A sütőtök élete és halála

A nagyszüleim egész életükben kétkezi munkát végeztek. Disznók, csirkék, zöldségek, kellett hozzá a nagy kert. Márciustól októberig vetés-aratás és semmi más. Így 70 fölött sem változott semmi, legfeljebb annyi, hogy az általuk nagy szeretettel megtermelt zöldségeket, gyümölcsöket meg persze az állatokat a hatalmas család fogyasztja el. Már nem megélhetés, hanem hobbi. Nincs ültetési terv, miből mennyit.. ezért fordulhat elő, hogy a kelleténél (és az elfogyasztható mennyiségnél) jóval  több tök kerül elő a földből. Egy napon azon vesszük észre magunkat, hogy a szokásos látogatás a nagyinál azzal végződik, hogy a csomagtartó megtelik tökkel.  Milyen jó lesz az sütni... gondolta a nagyi. Tekintve, hogy ő soha nem csinált belőle mást. Hogy őszinte legyek, én sem. De mivel ez rengeteg, gondoltam kipróbálom a leves formátumát. Olyan rossz csak nem lehet. Rádásul a napi folyadékbevitel is nő, ilyenkor télen ugyanis nincs kedvem vizet inni. Marad a tea, ami vízhajtó, meg a tej. És a leves. Nézelődtem tehát receptek után, és ez lett belőle.
Küzdöttem, mire felvágtam a szerencsés áldozatot, meghámozni már felüdülés volt. Összevágtam kockára, és olivaolaj kíséretében "pirítottam". Elkezdett illatozni kissé, akkor a fokhagymagerezdeket kettévágva hozzádobtam. Ez már valóban illatfelhő volt, némi fonnyasztás után felengedtem vízzel, hogy kissé ellepje, majd adtam hozzá sót, borsot és kakukkfüvet. Addig főztem, amíg megpuhult a tök (nem túlzottan), majd a merülőmixerrel összetörtem. Jó sűrű lett, higítottam vízzel, utánfűszerezést követően ment bele a tejszín és kis főzés  után már kész is volt. Gyönyörű sárga lett, az íze meglepően finom. Bár férfiembernek szerintem pirított bacon-el tálalnám, nekem elég volt durvára darált diót szórni a tetejére.

Hozzávalók:
2 személynek bőven elég egy kb. 1,2 kg súlyú tök
4-5 gerezd fokhagyma
Kakukkfű
Só, bors
1 dl tejszín