Fázós csirkecomb

Ha fázik az ember, jó meleg kabátba bújik. Csirkecomboknak szívből ajánlom az élesztős vajas tésztába burkolózást, különösen mert ezzel idő és energia is spórolható. Hogyan? Úgy, hogy együtt szépen megsül a hús és a tészta mint köret. A hús puha és omlós, a tészta belül puha, szaftos, kívül ropogós.  Eredetileg a wellington bélszín jutott eszembe, mint vacsora, de semmi hozzávaló nem volt otthon, meg aztán könnyedebb fogás kellett. Időm meg végképp nem volt rá! Így minden különösebb kötelező eljárást mellőzve egyszerűen tésztába tekertem a csirkecombokat, aminek semmi köze nincs a wellingtonhoz.
Egy délután muszáj volt találkozóra mennem, ami nem tartott ugyan sokáig, de épp vacsoraidőben volt. Tanácstalanul álltam a konyhában: most mi lesz a vacsorával? Ha előtte elkészítem, dermedt lesz mire hazaérek. Utána meg.. nincs idő főzni. Jöjjön a pizzafutár? Sajnálom őket, ebben a cudar hidegben, szakadó hóesésben, csúszós utakon hordják a kaját? Nekik üzlet az üzlet, de én inkább megoldom. Előkészítettem, betoltam a sütőbe, és mire hazaértem, elkészült a vacsi.

Szükséges:

személyenként 1 csirkecomb

sózva, borsozva, bevagdalva és fokhagymával jócskán bedörzsölve

A csirke bőre alá aztán a maradék spenótot (kb. 2 maréknyi) töltöttem, amit olajon megfonnyasztottam, sóztam és fokhagymával ízesítettem. Felöntöttem 1 dl tejszínnel és összeforraltam.

A kabát pedig ezekből áll össze:
25 dkg liszt
10 g élesztő felfuttatva cukros tejben
10 dkg vaj
1 kávéskanál só
egy pici tej, ha túl kemény lenne a tészta
pihentetés úgy fél óráig

Szóval miután a fent említett módon a csirkehús fűszerezése megvolt, és a spenót is a bőre alá került, a tésztát kinyújtottam és a combokra tekertem.

Tojással megkentem a tetejét, és körülményes módon sütöttem meg. Persze, ezt a részt nem kell feltétlenül utánam csinálni.

Letakartam alufóliával, kevés csirkezsírt öntöttem alá, és egy kis vizet, majd betettem a hideg sütőbe, és elmentem otthonról. Aztán úgy fél óra múlva hazatelefonáltam, hogy kapcsolják be a sütőt 180 fokra, amit a szorgos hangyák meg is tettek. Mire hazaértem, kb. 1 óra múlva, levettem a fóliát, gyorsan megpirult a teteje, és azonnal tálalható volt. Ennek a sütés előtti áztatásnak az lett az eredménye, hogy a tészta alsó része kissé elázott, de ettől eltekintve finom volt. Ha lett volna több időm, csináltam volna hozzá párolt zöldséget, legközelebb az is lesz!