Édesköményes burgonya két változatban

Valójában az édesköményt szerettem volna felhasználni valamire. Megpróbáltam nyersen, magában, mivel a gyömbért szeretem rágcsálni, gondoltam ez sem lesz nagyon rossz. Már amikor rágtam, rájöttem, talán mégsem volt  jó ötlet, vagy legalább nem kellett volna egy répa szélességű darabot egyből leharapni. Arra a megállapításra jutottam, hogy salátába használni fogom, gyufaszálnyi vékony szeletekre vágva. No meg főzve. Ebből most mártás lett.
Kb. 4 nagyobbacska darab burgonyát (krumplit, ahogy egyébként hívni szoktam) használtam a két személyes adaghoz.
3 gerezd fokhagyma
3 marék édeskömény kis darabokra vágva

2,5 dl tejszín , só, bors
(és 2 tonhalkonzerv)

Először elkészült a sima változat, amelyhez a héjában megfőtt burgonyát kerek szeletekre vágtam, és leöntöttem a mártással, rétegenként. El ne felejtsem, hogy a krumplit meg szoktam sózni amikor egy sort lerakok belőle, mert enélkül sótlan lesz!
Végül sütőbe tettem, 200 fokon szépen megpirítottam a tetejét.
A mártáshoz a fokhagymát kevés olajon megpirítottam, hozzáadtam a köményt, felöntöttem egy kevés vízzel, só, bors ment bele és főztem  egy kis ideig. Aztán összeturmixoltam, majd jöhetett hozzá a tejszín is, amivel még forraltam egyet.

A rakottas változat pedig ugyan így készült, viszont tonhalkonzervvel szórtam meg az egyes rétegeket, mielőtt a mártást ráöntöttem volna. 2 kisebb doboz tonhal szükséges hozzá, nem akartam nagyon tonhalízűvé tenni. A tanulság az, hogy még így is dominált benne, az előző változatban érvényesülő finom mártás íze kevésbé volt felismerhető. Legközelebb csirkével is megpróbálom, viszont a tonhalas sem fog lekerülni a listáról.

Torkos csütörtök (2011. március 10.)

A böjt előtti utolsó nagy zabálás – a hagyomány szerint. Mert bár szerdától már nagyböjt van, csütörtökön még a farsangi maradékokat meg lehet (kell) enni.

Amikor a Magyar Turizmus Zrt. első ízben szervezte meg az országos eseményt, még nem volt ennyi résztvevő. Úgy értem, se étterem, se látogató. Az asztalfoglalást ugyan már akkor is ajánlatosnak tartották, én pedig amúgy is szeretek inkább foglalni mint pofára esni, így felhívtam egy éttermet. Nagyjából tíz másodperc alatt elintéződött a 12 fős bejelentkezés, nem volt gond se a mennyiséggel, se az időponttal. Mindezt egy héttel előtte. Szuper jó este volt, bőséges és finom ételekkel.

A következő évben egy héttel korábban négy főre már csak egy III. kategóriás étteremben volt hely. Mivel régen ettem ott, és akkor házias jellegű volt, jól főztek, gondoltam nem nyúlhatok mellé. Tévedtem. Úgy nézett ki a hely, mint egy lakodalom, ahová több vendég jött el, mint ahányat meghívtak. Nagy zsivaj, pincérek kifulladva rohangálnak, az asztalok összetolva 10-15 fősre. Kénytelen kelletlen egy asztalhoz két másik idegen családdal együtt leültünk. Mindenre várni kellett, az étlapra (amin csak párféle étek közül lehetett választani, ebből is már volt olyan, ami elfogyott), a vízre, darabonként vagy húsz percet. Az étel még további fél óra után került elő, a pincért se láttuk többet. Azt már nem tudtuk kivárni, hogy fizessünk: egyszerűen a kasszához mentünk és távoztunk. A kaja is feledhető volt. El is ment a kedvem az egésztől. De a sors úgy hozta, hogy a férjem - sajnos nélkülem - eljutott egy jó helyre. A teljes étlapból választottak, nagyon kedves kiszolgálásban volt részük, úgy főznek, hogy érdemes visszamenni. És egész este ott voltak!

Tavaly egész évben időhiányában egyetlen alkalmat kivéve nem tudtunk eljutni étterembe (csak a Mc-be), ezért az idén jó lenne találni valami megfelelő helyet. Szigorúan ajánlás alapján.

A lista a http://menjunkenni.hu/ oldalon megtalálható. 2 fős bejelentkezés, nem volt gond se a mennyiséggel, se az időponttal. Mindezt egy héttel előtte.  pedig amúgy is szeretek i

Kocsonya

A rádióban hallottam, hogy az egyik műsorvezető gusztustalannak nevezte a kocsonyát, mint hideg húslevest. Sokakat az állaga riaszt el attól, hogy megkóstolják, értem én. Pont olyan ez, amilyen a hagyma-fóbiám. Mert az egyszer tuti, hogy ha egy pörköltben, levesben, vagy bármi másban üveges, főtt hagymát látok, nem eszem meg. Legfeljebb csak ha leszűröm. A vicces az egészben, hogy ezzel a családunk lány tagjainak egy része is így van, szóval örökölhető :-))

Most csalni fogok, mivel nálunk a kocsonyafőzés (sok más mellett) férfimeló. De a férjemet erre még nem tudtam rávenni, tehát vagy az apukám megfőzi a család részére, vagy nem eszünk. Én még csak kuktáskodtam mellette, ezt is ő készítette.

Hozzávalók:

Nem lesz nehéz kitalálni. Nem is hiszem, hogy túl kellene misztifikálni kilókkal meg grammokkal a dolgot. Megpróbáltam megkérdezni a szakácsot, miből mennyit tesz bele, de azt a választ adta, amit vártam. Tehát elnéztem az apukámat, ahogy a disznóvágáskor félretett bőrös részt meg körmöket komótosan a fazékba teszi egy kupica pálinka kíséretében. Ez utóbbi persze nem a főzővízbe került. Húslevesfőző szokás szerint az első forrásig és habtól való megtisztításig nem került bele fűszer. Akkor viszont újra előkerült a pálinkáspohár, és a következő tennivaló. Sokkal több fokhagyma mint egy vasárnapi levesbe, két fej vöröshagyma egészben, szemes bors, babérlevél, só, répa, zeller, zöldség. Azért a répa mennyiségébe beleszóltam, mert abból semmi sem elég. Aztán magára hagytuk több órára. Ezt amúgy furcsálltam, mert nem tudtam elképzelni, hogy-hogy nem fő szét majd a zöldség, de végül tényleg nem hullott darabjaira. Amikor már majdnem kész, egy kisebb kanál zselatin is belekerült feloldott állapotban. Ezt én kihagynám, de a kuka utas kontra autóvezető példáján okulva csak magamnak tartottam meg a véleményemet.

Leszűrés, tálakba husi rendezés ízlés szerint, majd hűtés. Pirospaprikával, borssal meghintve, illetve citromlével megspriccelve szoktuk tálalni. Persze előtte megint előkerül az a kupica...

Kukoricás kenyér

Már nem használok kenyérsütő gépet, egyszerűen a sütőben sütöm a kenyeret. Ha lenne kemencém, persze azt használnám, de itt a város közepén ez kissé távolinak tűnik.

Szükség lesz kukoricadarára, amit még megdaráltam. Így az állaga valahol a dara és a liszt közé esik.

Hozzávalók:

kovász 14 dkg liszt, 3 dl langyos víz, 15 g élesztő felhasználásával készül, amit kb. egy órán át kelesztünk. Amikor szép buborékos, hozzáteszünk 40 dkg lisztet, 3-4 evőkanál kukoricadarát, 1 púpos kávéskanál sót és annyi vizet, amennyiből könnyű tésztát tudunk gyúrni. Ezt most nem sikerült lemérnem, mert egy nagy ibrikből öntöttem hozzá. De talán nem is annyira fontos, mert ez sok tényező együttes hatásától függ. Ha sikerült összeállítani és jól kidagasztani, akkor letakarva a duplájára kelesztjük. Ha ezzel megvagyunk, olajjal vékonyan kikent formába tesszük (lehet akár jénai is), és újra kelni hagyjuk. Sütés előtt megkenjük a tetejét víz és néhány csepp olaj keverékével, majd lefedve 200 fokon elkezdjük sütni úgy, hogy a fedőt is bespricceljük vízzel. Nagyjából 15 perc után a fedőt le is lehet venni, és továbbsütni amíg szép piros lesz. Ha kész, kivesszük a sütőből és konyharuhával letakarjuk egy kis időre. Ez lesz belőle! Sűrű az állaga, össze nem nyomható, tehát nem az a bolti, felfújt vacak. Ebből nálunk azonnal elfogy fejenként egy-két szelet..

Brokkolis-gyömbéres penne

Na, ez az az étel, ami böjtkor is megállja  a helyét. Ráadásul egyszerű és gyors, meg egészséges. A has nem nagyon telik be vele hosszú időre, tehát én férfiember elé maximum edzés előtt merem tenni, aztán miután hazaér, úgyis eszik valami tartalmasabbat, amitől „nyugodtan lehet aludni”.

Hozzávalók:

fél kg friss brokkoli

néhány szál gyömbér

1-2 gerezd fokhagyma

1 dl tejszín                                      

só, bors

200 g penne

A brokkolit rózsáira szedjük úgy, hogy az egyik fele csak az apró, legfelső rózsákat tartalmazza. Ezeket félretesszük. A többi részét apróra vágjuk, a törzsét is hozzávághatjuk, ha nem fás. Ezt feltesszük főni sós vízben, kb. annyiban, hogy ellepje. Mellédobjuk a gyömbért és a fokhagymát is. Ha kissé megpuhult, összeturmixoljuk jó alaposan, felöntjük a tejszínnel és sózzuk illetve borsozzuk ízlés szerint, majd forralunk rajta egyet.

Az elején félretett apró rózsákat lobogó vízbe dobjuk pár percre (a vízbe egy kevés citromlevet és sót is teszünk). Nem kell szétfőzni, az a lényeg, hogy ropogjon de ne legyen nyers. Ha kész, az öntetbe dobjuk.

 A tésztát a brokkoli főzővizében megfőzzük, ezt is annyi ideig, ameddig a csomagoláson fel van tüntetve, semmiképp se legyen teljesen puha. Az öntettel összekeverve kész a főétel. Vagy előétel, vérmérséklet szerint.

Én durumtésztát használok, de persze lehet tojásos is.

Fánk

Szeretjük a fánkot. Én egy időben a Donkin Donuts által gyártott fahéjas fánkokkal álmodtam, pláne, ha mozifilmeken a szereplők kezében feltűnt a jól ismert doboz. Ezért ez a recept a külföldön élő barátnőmtől származik. A mértékegységeket európaira kellett átszámolni, közben még feleztem is a mennyiséget, ráadásul igazítani kellett rajta és nem volt a kezemben toll, emlékezetből utólag firkáltam le mindent. Megdolgoztam vele fejben is, pedig a matekom a nullával egyenlő.
A tetejére nosztalgiából fahéj került, mert valóban kb. 10 éve annak, hogy ilyet ettem utoljára. De hogy a középről kiszaggatott tészta se menjen kárba, azokat mini fánk-falatkáknak sütöttem ki, és azokat aztán a nagymama barackos lekvárjába mártogatva lehetett elpusztítani. Nagyon sok idő nem kellett hozzá.

Hozzávalók:
45 dkg liszt
1 tojás
10 g élesztő
225 ml tej
8 dkg vaj
4 evőkanál porcukor
csipet só
Az élesztőt kis cukros tejben felfuttatjuk, és az összes hozzávalóval lágy, de nem ragadós tésztát készítünk.
Meleg helyen megkelesztjük, majd lisztezett deszkán kinyújtjuk, és egy nagyobb pohárral kiszaggatjuk, a közepét pedig egy kisebb pohárral szúrjuk ki. A fánkokat letakarva újra kelesztjük, hogy pufis legyen. Bő olajban kisütjük, majd lecsöpögtetjük. Olvasztott vajat egy kevés porcukorral elkeverünk simára, ezzel megkenjük a fánkokat, és azonnal a fahéjas cukorba forgatjuk őket.

Fahéjas cukor: 3 evőkanál porcukor 2 kávéskanál fahéj és egy csipet holland kakaó

A konyhabútor megtervezése

Kezdjük egy kis képzelgéssel.

Hunyjuk be a szemünket, és képzeljük el magunkat a konyhában. Kellemes halk zene szól, teljesen ellazultunk.

Sok időt töltünk itt, szeretteinknek készítünk finomabbnál finomabb falatokat, ide sereglik társaság amíg mi főzünk, ez az egyik központi helye az életünknek.

Szeleteljük a húst, zöldséget, elmossuk, edénybe tesszük, fűszerezzük, feltesszük főni, a sütőbe. Köretet, mártást, süteményt készítünk, dagasztunk és nyújtunk, kóstolgatunk, tálalunk és mosogatunk.

Hogyan mozgunk kényelmesen eközben? Milyen útvonalon? Mit honnan veszünk elő? Egyáltalán mire, mikor és hol van szükség? Lassan formát ölt egy elképzelés, ami alapján már megállapítható, hol legyen a mosogató, a sütő, a kés, a fűszer, a robotgép. Ez a villanyszerelőnek, a gázszerelőnek már elég, hogy elhelyezzék a kapcsolókat, csatlakozásokat.

Gondoljunk a sütőre, főzőlapra, páraelszívóra, mosogatógépre, hűtőre, konyhai elektromos gépekre is. Legyen elég konnektor, legyenek elérhető helyen. Manapság furcsamód kurtácska zsinórokkal gyártják a gépeket, mintha a legnagyobb költség az lenne! Fontos hogy gáz vagy elektromos-e a bekötés, és ezek helye is. A szakembereket érdemes megkérdezni az aktuális szabályozásról, mert például a gáz üzemű főzőlap beépítésének különös feltételei vannak, például a flexibilis cső kiállási helytől számított hosszára vonatkozóan. Szívesen néznénk be a sütőbe szemmagasságból? Nos, nyugodtan építtessük be így.

Na de most jön az asztalos. Aki ha jó mester, furfangos dolgokat fog kérdezni, hogy milyen magas legyen a pult, a szekrényben lévő polc, a felső, alsó, középső fiók. Oldalra nyíljon vagy felfelé? Egy a fontos: annak, aki a konyhát használja, kézreálló legyen minden. Lehetőleg fölösleges métereket ne kelljen tenni egy-egy munkafolyamathoz. Ilyen lehet, ha a mosogató (és az előkészítés helye) túl messze van a tűhelytől. Ha meg kell tölteni egy fazekat vízzel, elcipelni a konyha másik végébe, majd a leszűréshez vissza, az bár a kart erősíti, de tényleg fárasztó. Pláne, hogy a legtöbb művelet az előkészítés, valamint a tűzhely mellett zajlik.

Legyen ott a fűszer, ahol előkészítünk. Legyen ott a késkészlet, közel a csapvíz. Minél messzebb megyünk ettől a helytől horizontálisan és vertikálisan, a főzéshez közvetlenül szükséges dolgok annál inkább ritkuljanak. A nagyi pezsgőspohár készlete, de akár a hétköznapi poharak vagy tányérok is nyugodtan kerülhetnek messzebbre. Azt javaslom, hogy az eddigi szokások és vágyak alapján próbálja meg mindenki a saját igényeihez igazítani a konyhája formáját. Egy elrendezés biztosan nem fog nagy megelégedést kiváltani: ha csak egy oldalon van bútor.  Ezen kívül bármi más remek szolgálatot tesz, a szigetek, félszigetek, U-alak, L-alak, asszimetrikus, szimmetrikus, a helyiség adottságaitól függően. Itt gyorsan megjegyzem: nekem egy félszigetem van, ami nem 60 cm mély. Nem kevés telefont igényelt, de a gyártók tiltakozása ellenére kijelenthetem: létezik 1 méter széles munkalap! Nálam meg lehet nézni. Igény is van rá.(Részlet a konyhából: L alakú elrendezés, félszigettel.)

Ha pedig mindezek már nagyjából kialakultak, a konkrét méretek is meglesznek. Jó szolgálatot tesz, ha lemérjük a meglévő konyhai eszközeinket. Ha már tudjuk, melyik sarokba kerülnek a poharak, nézzük meg milyen magas poharaink vannak! A robotgép tartozékainak helyét is érdemes megsaccolni, mekkora területen fér el? A fiók magasságához tudni kell, mit lesz majd benne. Nekem például van egy extra nagy merőkanalam, ami az én fiókomban elfér ugyan, de egy standard méretű fiókba nem tudnám betuszkolni. Hogy fiók legyen vagy szekrény, az is azon múlik, mennyi helyünk van, milyen nagyságú, súlyú holmit tárolunk. Megannyi fiókrendező létezik már, de egyedi méretre is gyártathatunk, vagy akár férjurunk készíthet saját maga is.  Van olyan fiók, illetve teljes „fiókszekrény” is, amely teljes hosszában kihúzható. Ez a legpraktikusabb megoldás, mert soha nem kell majd az elöl lévő edényeket kipakolni a szekrényből, hogy a hátsókhoz is hozzáférjünk. A sarkok kihasználása sem nehéz: egy szaküzletbe ellátogatva sokféle megoldást találhatunk rá. Na persze mivel a gyártó ismer (elvileg) minden hozzáférhető lehetőséget, előnyös ha megbízhatunk benne, és nem kell nekünk magunknak átböngészni a több száz oldalas szakmai katalógusokat.

Egyvalamit mégsem szabad kihagyni. Kedves asztalos barátunk szerint ritkán történik, hogy valaki megmondja pontosan, mekkora legyen a munkalap magassága. Körülbelül talán, de leginkább az „amilyen szokott lenni” válaszok a gyakoriak. Kérem, én nem szégyellem: papírdobozokból kiraktuk a pultot, rátettem egy edényt, egy vágódeszkát, a kezembe vettem a fakanalat meg a kést, és próbálgattam. Hogy melyik magasság felel meg leginkább, ahol nem kell a hátamnak görnyedni, a nyakam nem lóg, de ahol pipiskednem sem kell. Nem baj, ha különféle magasságok vannak az egyes munkaműveletekhez. Érdemes egy székkel is kiegészíteni a konyhát a gerinc kímélése érdekében, és akkor már mindent megtettünk egészségünk érdekében is. Ekkor viszont ehhez a székhez is meg kell szabni egy magasságot.

Bárhogy el lehet rendezni egy konyhabútort, de a legeslegfőbb szempont soha ne merüljön feledésbe: a fény. A természetes fényt használjuk ki, lehetőleg ne akadályozzuk az útját! A világítótestekkel is csak akkor leszünk elégedettek, ha úgy helyeztük el őket, hogy nem a hátunk mögül világít, nem takarjuk ki saját magunk elől. Megfelelő pozícióba, megfelelő mennyiségű és fényerejű lámpákat tegyünk. A plafonon lévő lámpa/sornak nem kell feltétlenül a helyiség közepén lennie. Az a jó, ha a munkalap fölül (is) jön a világítás, ezzel nem lehet mellényúlni.

Akinek kicsi a konyhája, hamarabb beadja a derekát az alapos tervezésre, minden egyes centi kihasználása nagyon fontos. De többiek figyelem: a nagy, nagyobb konyha még nagyobb gondosságot igényel, mert ott ezer és egy gondja lesz hirtelen az embernek, ha minden egyes apróságért a másik fertályra kell kutyagolni, vagy állandóan végigcsurgatja a padlót.

Előszó a cikksorozathoz

Szerencsés helyzetben van az, aki megtervezheti leendő lakásának, házának elrendezését, a válaszfalak és vizesblokkok  - ezen belül fürdőkád, wc -, kapcsolók és egyebek helyét, eldöntheti a villanyvezeték útját, stb.

Sok gondot fordít ilyenkor az ember a falak színére, még többet a csempékre és parkettákra. Mindent a meglévő bútorokhoz igazítani nem egyszerű, de az sem könnyebb, ha egyetlen bútor nélkül a semmiből kell olyan otthont varázsolni, ami tényleg megfelel majd az elképzeléseknek. Vajon a konyha mennyi tervezést igényel ebből? Elegendő a konyhabútor színét kitalálni? Vagy azt eldönteni, fából legyen-e vagy bútorlapból, esetleg milyen stílus áll hozzánk közelebb? Hagyományos, modern... Mennyi időt, és ki fog a konyhában ténykedni? Milyen eszközöket érdemes használni? Milyen gépek szükségesek? Melyik felületet mivel kell/lehet takarítani?

A válaszokból sok van. Ergonómia. Praktikusság. Kényelem. Szükségesség. Gondosság. Szeretet -  mert a konyha akkor szerethető, ha minden tényező együtt áll, ha nem hangzik el sem a vasárnapi ebéd, sem a karácsonyi vendéglátás, sem a hatalmas házibuli kapcsán az a nem épp pozitív tartalmú szó, hogy „francba”. Ráadásul vigyáznunk is kell rá, hisz nem földöntúli érzés évekig nézni egy ronda foltot.

Ezért szándékom szerint, aki a konyháján alakítani már nem tud, az is talál használható ötleteket a cikksorozatból.

Lángos

Ennek a tésztának az elkészítését rá merném bízni a férjemre. A normál kelt tésztát nem, azzal megjártam már. 

Vendégeket vártunk délutánra, nekem pedig  délelőtt dolgom akadt. El  kellett készülnie a kenyérnek és a pogácsának mire megérkeznek, tehát naiv módon rásóztam a férjemre a dagasztást. Kétféle tészta, különböző hozzávalókkal és mennyiségekkel – no leírtam egy papírra minden teendőt. Kiszámoltam, mikorra kell megkelniük. Úgy kalkuláltam, biztos egymás után dagasztja meg, nem feltételeztem, hogy egyszerre menni fog. Így hát azt is leírtam neki, hány órakor kezdjen hozzá. Ebben az időpontban fel is hívtam, meg kellett bizonyosodnom róla, hogy minden rendben.

Amikor azonban hazaértem, káosz fogadott. A focaccia-nak szánt tészta kifolyt a dagasztógépből. Amikor felemeltem a tetejét, akkor láttam, hogy a dagasztólapátokon keresztül a tészta beleette magát a gép belsejébe is! Olajos (gépzsíros) trutyis tészta gyűlt össze a lapát körül.  Mindezt azért, mert a géppel bedagasztotta a hozzávalókat, majd úgy ahogy volt, otthagyta. A tészta iszonyatos módon megkelt, meg hát az asztalon is folyt, mivel  a mennyiségeket némileg összekeverte.  Számításommal ellentétben egyszerre állt neki a dolognak. A pogácsába való nagyobb mennyiségű élesztőt tette a tésztába, és fordítva.

De nincs még vége: a pogácsa tésztájának nem pusztán ezért nem volt esélye, hanem mert még az ablakot is kinyitották rá, így a téli hideg közvetlenül átsüvített felette.

Az előzőekből látszik, hiányzik a jártasság. A kedvét nem akarom elvenni, mert akkor soha nem látom többet a konyhában, és hat lóval se tudom rávenni majd arra, hogy bármiben is segítsen. Létezik egy lángos tészta, amelyet hűtőben tartunk, és csak annyit veszünk ki belőle, amennyi egy sütéshez elegendő. Ezzel talán ügyesen boldogulna. Anyósomtól kaptam a receptet,  csodálkoztam azon, hogy hűtőben kell keleszteni és ott is maradhat napokig. De miután én is megcsináltam, ez maradt az egyedüli lángos-receptem. Egyszer kihagytam belőle a tojást, fel sem tűnt. 

Elkészítés:

Kevés cukros tejben 3 dkg élesztőt felfuttatunk, majd hozzákeverjük az 50 dkg liszt, 1 kávéskanál só, 3 dl kefír, 1 tojás, 1 evőkanál olaj kíséretében. Ha kell, némi langyos vízzel lágyítunk a tésztán.

Egy zacskó belsejét olajjal kenjük, és ebbe tesszük a tésztát, majd hűtőben kelesztjük és ott is tartjuk. Bő, forró olajban kisütjük. Tejfölös, sós, sajtos, feltéttel kenjük meg. Legutóbb pirítottam maradék füstölt sonkát, ezzel szórtam meg a tejfölös változatot. Kaliforniában élő barátnőm meglepte vele echte amerikai barátait egy este. Először kétkedve nézték, mi lesz belőle, de az ő gyomruk már erősen a magyar konyhához van szoktatva, tehát állítólag felállni sem bírtak az asztaltól, úgy degeszre zabálták magukat. Ráadásul elkérték a receptet, tehát úgy tűnik, a lángos meghódítja az amerikai kontinens nyugati felét is.